Bab, föld, és minden mi sör!

Ezekből az összetevőkből próbálta -g- megalkotni a hatalmas szemű babot, de nem adott nekik az X-vegyszerből! - BOOM? - Így születtek meg: a három virgonc bablány: Bianka, Blanka és Bori arra tették fel életüket, hogy ultranormális képességeikkel felvegyék a harcot az evolúció ellen. 

Az égig érő paszuly

Folytatódjon a mese: Különös napra virradt a három 'B'-és lány számára. Bia mikorrhizáit gondozta, Bori, a locsolás adta lehetőséget kihasználva, zuhanyozott, Blanka pedig feküdt a kényelmes ágyá(sá)ban. Rokonok voltak ők. Ezenkívül csinosak: domborúak ahol kell, és formásak ahol az kell. Bianka volt a legidősebb, Bori a legfiatalabb. Árgus szemekkel meredtek rájuk a szomszédból a fiúk: hát hiába, ők már csak azt akarják...de mint, azt tudjuk: "nem az a baj, ha valaki a szexualitás tárgya, hanem ha sosem volt az." (R.M.) Ezt lánykáink is észben tartották. Olyannyira, hogy már-már vetélytársakká váltak. A természet gonosz tréfája, hogy a baboknak nem teremtett lábat, vagy legaább egy mozgatható végtagot, amivel közelebb kerülhetnek szívük választottjához. Így hát mindenki maradt a helyén, a fiúk sóvárogtak, a lányok bájologtak tovább. Persze aztán este a sötétben elővillantak a féltékeny, ellenséges szempárok. Telt-múlt az idő, kezdett tavaszodni. Mindenki tudja, hogy ez az új élet kezdete, ilyenkor keresnek párt a madarak, méhek, lovak (ki-ki milyen felvilágosító mesét kapott ugye...) de itt most nem erre térnék ki elsősorban: ugyanis babéknál már odáig fajult a dolog, hogy a lányok már nem álltak szóba egymással. Lenézték egymást, undorodtak a másiktól. "Ő így, meg így akar érvényesülni, mindenki látja hogy mekkora egy tátika!" (igen ez az a bizonyos foglalkozás -g-) panaszkodott Bia Borira. Blanka némán hallgatta, nem szólt semmit. Csak gondolt. De amiket gondolt Biáról illetve Boriról az csak kis árnyalattal különbözött az előbb elhangzottól. Bori se hagyta magát, megmondta a magáét, hogy milyen éghajlatra menjen Bia (illetve ki nem mondva Blanka is) ... Fiúk eleinte békíteni akarták őket, szép szóval, de miután hasztalan volt minden, ők is szétszakadtak ezért, Blankista, Borista, Biaista táborokra. Volt akinek a nagyszájúság tetszett, a karakánság miatt. Volt akinek a csendes titokzatosság, illetve volt akinek mindegy volt, csak szaporodjon. Nem gondoltak semmi másra, csak az élet habzsolására. A baj pedig ilyenkor jön, amikor kiegyensúlyozott(nak hitt) életünk (még jobban) felborul mert nem kezeljük elég rugalmasan a problémákat, és némelyiknek túlzott hangsúlyt adunk. Esetleg félvállról kezeljük, mert 'van fontosabb is annál' . Hiába, nem hallgattak a lányok a szép szóra, látszott hogy nekik Mohács kell. Jött is! 4 lábú gerinces állat formájában. Ahogy feltűnt a színen a fenevad mindenki megremegett. Az ismeretlennek fehér gyökérszál szerű képződmény fedte a testét, szemei kékek voltak akár a jég, és a fején egy fekete maszkot viselt. (Fantomkép legalul látható) Szemei vadul csillogtak, hatalmas hájas hasa ide-oda himbálódzott miközben lépkedett. A nap a felhők mögé bújt. A vad elkezdte szaglászni a cserepeket, amíg egy mennydörgésszerű hang nem hagyta el a hasát. Bizony, itt az ebédidő. Megiramodott, út közben fittyet hányva mindenre, rohant ahogy a lába bírta (a hasát). Valaki felsikoltott. Nemsokkal a lény távozása után a nap újra előbújt a felhők közül. A babok kezdtek kibújni a fedezékükből, és meglátták a sikoltás okát: Bia eltűnt! Volt nagy jajveszékelés, sírás-rívás. Ezen a napon félretette mindenki a másik iránt táplált haragját és rémülve kezdték keresni Biát. Ilyenkor derült ki, hogy Barnabás és Blanka milyen jól tud együttműködni, pedig Barni nagy Borista volt, illetve a fiúk nagy része jól kiegészítik egymás hiányosságait. Nézetek híjján előbújt mindenkiből a közösségi lény, és lehetőség nyílt az együttműködésre. A mentők pár órával később értek a helyszínre és felkanalazták ami Biankából megmaradt. Most kórházi ágyában fekszik, sikerült újraéleszteni, remélhetőleg nem szenvedett maradandó sérüléseket. A többiek meglátogatják naponta, próbálnak vigyázni rá. Azóta nincs rivalizálás babéknál, mert rájöttek: együttműködni könnyebb, és jobb, mint utálni és piszkálódni. Néha példát vehetnénk mi is róluk.

A fantomkép:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.